Jávorka Ágnes:
Belemeredten

Épp csak félrenéztünk
halk koppanások lassú lépteink
melyek magunkba vissza
indulattalan indultak.

S a talán távolodásból
hirtelen jelen lett
jövőt ölő örök jelen:
egy hiába-gyötrelem.

És most újra nézek
úgy maradtan félre
mint mikor a kísértő káprázat:
vádaid járták vad táncukat.

Hát nem szólok
csak lehunyom szemem
s fejemet csendesen
mostpárnámra teszem.

Vissza Jávorka Ágnes versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Jávorka Ágnes küldte nekünk, 2000.11.21-én, 22:34-kor