Iván:
A lélek fohásza
Állj meg egy percre
az égre vesd szemed
lelkeddel nyújtózz
a pillanat felé
Csillagok között
földig hajolv
tisztult tudattal
lépj színed elé!
Nyiss ajtót világra
súlytalan világra
szárnyakat adjon
az éjjeli vágy
Az égre vesd szemed
ringassa el tested
csókokból vetett
dús, puha ágy
Légy az enyém,
mint ruhámon vérfolt,
mint százéves porban
a lábnyomaim
Szólj hozzám úgy,
mint alkonyi égbolt,
majd szórjad a Földbe
dicső poraim
Ezt a verset Iván küldte nekünk, 2002.09.13-án, 00:18-kor