Iván:
A lélek fohásza

Állj meg egy percre
az égre vesd szemed
lelkeddel nyújtózz
a pillanat felé

Csillagok között
földig hajolv
tisztult tudattal
lépj színed elé!

Nyiss ajtót világra
súlytalan világra
szárnyakat adjon
az éjjeli vágy

Az égre vesd szemed
ringassa el tested
csókokból vetett
dús, puha ágy

Légy az enyém,
mint ruhámon vérfolt,
mint százéves porban
a lábnyomaim

Szólj hozzám úgy,
mint alkonyi égbolt,
majd szórjad a Földbe
dicső poraim

Ezt a verset Iván küldte nekünk, 2002.09.13-án, 00:18-kor