Holbok István:
Egy új érzés

Reggel felébredek s még csukva a szemem,
S kezed tapogatózva keresi kezem.
Hol lehetsz? ... Nem talállak mellettem,
S e gondolattól csaknem beteg lettem.

Nagy ez a betegség, hosszú ideig tart,
Kell is meg nem is, ahogy folyónak a part.
Szívem gyorsan szaporázza ütemét,
S elmém felidézi tested küllemét.

Utolsó szavad itt a fülemben cseng,
Kacagásod az ajtóm előtt zeng,
Csókod íze a nyelvemen izgatón ég,
S rémülten nézek fel: mi jöhet itt még?

Aztán rádöbbenek, mi is ez velem,
Itt a régóta várt szerelem.
S ez az érzés feltölt, s oly boldoggá tesz,
Hiszen egy gyönyörű lány párommá lesz.

2001. május 16.

Vissza Holbok István versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Holbok István küldte nekünk, 2001.09.08-án, 00:35-kor