gyöngyvirág:
Világunk...

Októberben járunk,
új utakat kezdő lábunk
bizonytalan. Várunk,
új csoport jön, kiknek ökle
ismert iskola, s nem sikít soha
a félelem, mert elhallgat minden elem,
mikor mint sáska ellep mindent behálózva
simahátú gerinctelen köpönyegforgató világunk,
hol csak a magány terem, s a család, e biztonságos várunk
éji árnyak közt fuldokolva tűr, s mindent fenyeget a történelem...


Vissza gyöngyvirág versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset gyöngyvirág küldte nekünk, 2001.10.12-én, 17:57-kor