gyöngyvirág:
J.M. emlékére

Vonaton utazom.
Kétoldalt elsuhanó pipacsmezők.
Nyár van. Száguldunk térben és időben
a titokzatos végtelenbe.
Hallgatlak.
Behunyt szemem mögött kavargó látomások,
tüzek és álmok, fiúk és lányok,
a nagy színes kert, ahol mindenki boldog,
fodrozódó víztükör, sivatagi orgia.
Hallgatlak.
The end - mondod, s kinyitod az ajtót, melyen átsétálsz
az életből a halálba.
Hallgatlak.
Megelevenednek emlékeim,
s a megfejthetetlen messzeség üzen nekem.
Hallgatlak. Te tudtad, hogy a szabadságot
csak a halál hozza el.
Könnyező gyertyák és tántorgó rózsák között
lépsz át az ismeretlenbe.
Hallgatlak, hisz dalaid nem haltak veled.
Dalaid fájdalmában saját gyötrelmeim élnek tovább.
Utazom, szemben ülök hiányoddal.
Hallgatlak, s kezemre lassan legördül egy könnycsepp.


Vissza gyöngyvirág versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset gyöngyvirág küldte nekünk, 2001.05.23-án, 00:41-kor