gyöngyvirág:
Gomolygó

Gomolygó köd szitál,
felhők közt állok,
sűrű homály zihál,
s tavaszra várok.
Csillagom nem látom,
hold sem világol,
gyertyafény villanás
valahol távol.
Erdőben, tisztáson,
ködbe fúlt ének,
sziklák közt bolyongó
eltévedt lélek,
megbúvok fák között,
sötétben félek,
felzengő tavasszal
majd újra élek.

Vissza gyöngyvirág versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset gyöngyvirág küldte nekünk, 2002.03.11-én, 18:28-kor