Gyalus Éva:
Reményekkel

Reményekkel teli ébredés
suhanó képek, eszmélés.
Álomittasan érzed a napfény pírját
sárga karjai bátran feszítik szemed
és a hajnali levegő cseppjei
nedvesen érintik bőrödet.
Őszi zsongás, fodrozódó folyópart
bodros szőlőlevelek képei...
Életnek létei, megnyugvást hozó szemei
hatalmas pillái rebbenésével
irányítja gondolatod, érzéseid.
Valóság és valótlanság.
Meg nem szűnő zuhanás,
mélysége rémísztő cápatorokként szív magába
de nem félsz, visz az ár
erős karcsapásokkal úszol beljebb és beljebb
beszívod a kékséget, és mielőtt
eléred a célt, csendben megpihensz egy mederben.

Ezt a verset Gyalus Éva küldte nekünk, 2002.01.16-án, 19:29-kor