Gyalus Éva:
Fürdés közben

Apró kis szappanbuborékok csillognak térdemen
nem törődve a csontos idők törvényeivel.
Hipp-hopp pukkannak szivárványszínnel ezer fele,
nyikorognak a kocsonya nélküli csonttömegek.
Finoman siklik a vízcsepp a kádperemen
meg-megakad a barázdákkal teli bőrköpenyen.
Apró locsogással nyaldossák tiszavirág gömbjeiket
és megkérdik: A Te életed is ilyen?
Választ nem várva vesznek a végtelenbe
pillanatnyi boldogság, virágillat tűnik el.

Hideggé válik a víz, a habok már a semmiben
lassan felállok, és kapaszkodom a jelenben.
Végigtörlöm testem csendesen,
és érzem az idő vasfogát, kóstolgat rendesen.
Hol van a rugalmasság, puha bőr, csupa rejtelem?
Sóhajtok, és megnyugtatom magam:
Ez mind, már csak történelem!

Vissza Gyalus Éva versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Gyalus Éva küldte nekünk, 2002.02.05-én, 18:45-kor