Gyalus Éva:
Fülöpszállás

Legszebb tavaszok, nyarak és telek
emlékei a múltat idézve átölelnek.
A kis alföldi falu csendes magánya
a síkság, amelynek nincs határa
tanyák, szikes talajok hihetetlen világa
a forró levegő égető parazsa.

Nyugalom árad a kiszáradt mederből
vizet régen kapott a füves legelő
a délibáb játszik a képzelettel és
birkanyáj, tehén itt-ott legel.
Hatalmas gémeskút, halastavak,
megállt az idő szinte alig halad.

Vágtató mozdony kürtje töri a csendet
robog a sínen mint az eszeveszett.
Áthalad a hídon egy szénásszekér
ló húzza, a csacssi csak fáradtan néz.
Legnagyobb esemény a vásárnak napja
vásártérre cssődül a falu apraja-nagyja.

Van ott minden, ami kell a falusi élethez,
céllövölde és játék a gyerekeknek.
Estére aztán elcsendesedik a nép...
az ablakból lámpavilág a szűrődő fény,
előkerülnek a kézimunkák, könyvek,
vánkos és paplan ad pihenőt az embereknek.

Vissza Gyalus Éva versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Gyalus Éva küldte nekünk, 2002.03.16-án, 19:43-kor