Gyalus Éva:
Ébredés

Szemed tükrében látom a holnapot,
amelyet lassan, lépésről lépésre épít a múló idő perce.
Csendesen, sejtelmesen, ahogy a pók szövi hálóját
rózsaszín selymet készít a gondolat.
Elrejti szomorúságod, elfedi a szürke hétköznapokat
kisimítja ráncaid, ahogy a gondjaidat elfújja a lenge reggeli szellő.
Fénybe nézel, s közben mosolyogsz, hiszen tudod
álmod álmom is, ébredésem ébredésed is.
Egyek vagyunk, de a távolság gátol,
a beteljesedés bár messze van, mégis
édes ez a reggeli méz-keserű mámor.

Vissza Gyalus Éva versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Gyalus Éva küldte nekünk, 2002.01.02-án, 19:45-kor