Gyalus Éva:
Baracs

Ropogva telnek a változó évek
suhannak öregedő szárnyon.
A feledés és közöny homályába vesznek
a régen még gyönyörűnek látott tettek, álmok.

Érzem a csipketerítő ósdi illatát,
látom a váza halvány körvonalát,
hallom a galambok turbékolását és
talán még ott ülök a deszka-hintán, mint hajdanán.

Végignézek a baracsi ház falán,
megszagolom a futórózya édes illatát,
bámulom az öreg körtefa töredezett ágát és
elképzelem, milyen jó is volt gyereknek lenni akkortájt.

A szőlőindák zöld levelét simítom,
számba a ropogós piszkét rakom,
a kacsaúsztatóban sárga pihés kacsával játszom
és kedvenc kutyámnak botot hajigálok.

Ropogva telnek a változó évek
nincs már béke, ház a kertben,
a kislány is megnőtt a múló években
nagyszüleim már alszanak az örök csendben.

Vissza Gyalus Éva versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Gyalus Éva küldte nekünk, 2002.03.16-án, 19:36-kor