Francesco Johano Festenoda:
A Sír
Eltévedtem most
S érted tévelygek
Megannyi fájdalom
Ébrednek a jelek

Te vagy mi lehet
Mi több mint elég
Visszatérni hozzád
Ez az út most felég

Ha tudod mit teszel
És többet nem tehetsz
A sír hol nyugszom
Örökre Te lehetsz

Verejtékes lázban
Álmodod a testet
A félelem áthat
Imára hajtod a kezet

Visszatérek de nem látsz
Minden éjjel kísértelek
Hatalom minden szó
Minden mivel szerettelek

S minden nap feléled
Benned a vágy
Kihült test alatt
Gyűrődik az ágy

A szobában csend honol
A kopott fény sem lebben
Felejtve magányosan
Várlak Téged a mennyben

Vissza Francesco Johano Festenoda versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Francesco Johano Festenoda küldte nekünk, 2001.09.02-án, 21:28-kor