Francesco Johano Festenoda:
A Béke dala

Szép kis ország fodros széleivel
Békét óhalyt s ezt hozd neki el
Nem akar látni síró arcokat
De háború van és sok az áldozat

Voltak őseink századokon át
Ők is mint mi a nyugalmat várták
Létünkért küzdöttek sok éven át
S nemzetteiknek mégsincs nyugtuk hát

A kezeken még fényes a lánc
Arcokon már mélyül a ránc
Anya siratja gyermekét
Ég felé emeli két kezét
Egy lány keresi kedvesét
Ablakában gyertya ég
Túl zajos a haláltánc
Hol van hát a rég várt románc

Békét kíván most az egész világ
Koldus rab cseléd ezt az utat járd
De sajnos néhányan úgy gondolják
Hogy az út melletti gazt választják

Zöldült a természet s nevelt fát
Hol az ember egykor árnyat talált
Virág volt fegyver lett s nincs vége
Érezd a súlyát és értsd meg végre

A kezeken még fényes a lánc
Arcokon már mélyül a ránc
Anya siratja gyermekét
Ég felé emeli két kezét
Egy lány keresi kedvesét
Ablakában gyertya ég
Túl zajos a haláltánc
Létünk törékeny s vele többé sose játsz

Ne játsz Kérlek

Ezt a verset Francesco Johano Festenoda küldte nekünk, 2001.09.16-án, 21:53-kor