crysania:
Álom

Mint bomló cigarettafüst
száll fel a lelkem
az égi havasok magasán,
hol már megfagy a lehelet,
s oly kongóan élettelen a tüdő.

Hideg van és fázom;
hideg a szívem és
fázik a lelkem, amint
a parttalan üresség oly
taszítón átölel.
Hangtalan cseng sikolyom,
akár gondolatom is lehetne,
s ahogy a tömeg, úgy
a semmiség se hallja.

Langyos sugár érkezik,
s mint hazug segítséggel
véle mit kezdeni nem tudok.
De sorsom sorstalan s
bízva egy jobb hely árnyékában,
belé kapaszkodom.

S valóságtól gyöngyöző homlokom
mögül ráébredek a
csendes éjszakára,
hol kedvesem leheli meleg
életét nyakamba,
s lüktető teste hozzám bújva
melegíti hideg szívemet.

Ezt a verset crysania küldte nekünk, 2002.04.10-én, 8:19-kor