Brigi:
Gondolatok.....

Keserű magányban látom a fények tövét,
mert nem akarom , és nem értem az élet örömét.
Fájó lelkem e két makacs vándor, mely e könnyű szelő alatt gátolt.

Fáj minden és idegesít az élet,
halnák már meg és talán az éltet.
Nem akarom a fájó gondot, de azt a nagy hatalmas fotot ami a lelekm közepén van már el nem oltom.

Ez van még verset írni sem tudok
a gondok oly nagyok a vállamon
ilyen rossz proféta ebbe miért kezd,
ha verse olyan mint egy nagy kalap...
miért ez?
Nem érted hiszen én sem érettem versem lényegét.
Írtam írtam és mégis ez benne a szép.

Vissza Brigi versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Brigi küldte nekünk, 2001.12.05-én, 19:34-kor