blon-d-evil:
A vérfolyó

A halál a szenvedések és a kínok pokla
Hol tetemek úsznak örvénylő folyóba
Vércseppek fröccsennek a csontokból kirakott falra
A koporsó megmozdul, a hulla egy gyermek
S kérdi hol az anyja

A gyermek vérbefagyott arcán egy könnycsepp gördül végig
Fut a végtelen folyosón, anyját nem tudja elérni
Felsikít vékony hangon, torka át van vágva
Vastag vérpatak folyik utána

A vérfolyó lángol és vérbe fagy
Hisztérikus sikolyok, a szakadék túl nagy
Letört ágak, az emberek nyögve szenvednek
S az alvilág legmélyén megtalálja anyját a gyermek

Szédítő fájdalom, de ez mégsem az anyja
A gyermeknek reszket a hangja
Zavarodott szemei vérben égnek
Ez csak egy menekülő elhagyott lélek

Ezt a verset blon-d-evil küldte nekünk, 2002.06.17-én, 21:02-kor