Biri boy:
Szahara

Csak egy porszem vagyok, a homokviharban,
De mivé lenne a részlet nélkül az egész?
Meg sem látszom a sivatagban,
Mikor rám lépsz, mégis félsz!
Tájam az örök változás,
Vizet mégsem látsz.
Sok ezer kincsem sem láthatod,
Azokat mind magamban tartom.
Csak az ismerhet meg, aki mellettem él.
De ha lenézel, életeddel fizetsz.
Nem mutatok neked éltető vizet,
S nyomorúságos halálod lesz.
Nap Szárítja bőrödet,
De én csak nevetek,
Engem ez a gyilkos meleg éltet,
Ez növeli folyton-folyvást testemet.


/FORMAVERS-ről lévén szó, (amennyiben lehetséges) kérném, hogy középre rendezve tegyék közzé!
Köszönöm! /

Ezt a verset Biri_boy küldte nekünk, 2002.05.17-én, 22:48-kor