Biri boy:
Még mindig nem tudom

A halál lovasát láttam suhanni az éjjel,
Tüzesszemű paripáján robogott az égen.
Meglátta, hogy figyelem, oda lovagolt hozzám,
Szemembe nézett hosszan, s megsúgta halálom napját.

Megkönnyebbülten álltam ott, de gyorsan elszomorodtam,
Ugyanis hozzátette: Hamarosan meglátogat otthonomban.
Sírva könyörögtem neki: "Vigyen inkább engem! "
Mosolyogva válaszolt: "Más van írva odafönn a könyvben. "

Elernyedt testem lehullott a földre.
Sós könny-záporom szivárgott a mélybe.
Szánakozva nézett rám, vállamra tette kezét.
Nem szólt egy szót sem, csak megcsóválta fejét.

"Halott vagy te már gyermek, ott belül a lelkedben,
Odaadnád életed egy másikért cserébe. "
Felpattant a lovára, nevetett egy nagyot.
Keser-édes szánakozás az, mit hátra hagyott.

Ezt a verset Biri_boy küldte nekünk, 2002.03.17-én, 22:11-kor