Barny:
Cím nélkül
Egy seb, ennyi volt az egész
De az mély, melyet ejteni nem képes kéz
Egy seb, mely felszakad újra
Hallom a halk sercegést, s tudom
A vérem az, ami csepeg a hóra
Lenézni nem merek, félek attól amit sejtek
Úgyis csak én látnám, amit ti nem értetek
Nincs színe ennek a vérnek, de vesztését érzem
Van benne feladott büszkeség, fájdalom, szerelem
Szándék, akarat, érzelem
S talán az a cseppnyi őrületem
Be szépek is azok az eszmék:
"Legyél férfi, legyél kemény"
Tartsd be ha tudod!, és én szánni foglak
Hisz így veszted el az utolsó dolgot
A nagybetűs reményt
Közben folyik az a vér, és rádöbbenek,
Már nem a szívem vérzik, ahogy azt első pillanatban gondoltam
Hanem a lelkem
Keserű a felismerés, a szívem már halott
S most a lelkemen a sor, és tudom
Hogy ez ellen semmit sem tehetek, de olcsón nem adom
Visznek az emlékek, melyeket már annyiszor átéltem
Két perc volt az egész, ilyen először ért engem
Az első csók, az első vallomás
Félre szép szavak, nem volt egy örökkévalóság
Lüktet a lelkem, egyre jobban érzem
Közben árnyékká fakultam, már folyik a vérem
Nem bírom sokáig, az fáj a legjobban
Ha rámgondolsz, a régi önmagamat látod
S talán bánod a dolgot titokban
Itt állok másként, s Te azt hiszed rólam
Elhagytalak, szükségben máshol voltam
Pedig csöndesen szerénykedek itt mögötted
Bár az árnyék már szólni nemtud, talán egyszer hátranézel
Látod, hogy mivé lettem,
S miattad miket meg nem tettem
Közben bandukolsz tovább, néha rámgondolsz
Ezeket villámcsapásnak érzem, de Te hátra nem fordulsz
Ekkor egy-egy pillanatra
Visszanyerem régi önmagam,
Nincs már többé árnyék, csak fény van
S a lelkem lüktet még jobban
Nem merek lenézni, hisz az a csöpögő vér patak már
Csak egy valamire gondolok,
Ha legközelebb eszedbe jutok, újra tündökölni fogok,
S ki tudja, talán nem lesz legközelebb
Kilométerek vannak mögöttünk,
Én csak baktatok a nyomodban,
Hátra nem fordulnál, nekem meg nincs erőm tündökölni, de reménykedek titokban...
Kadlecsik Barnabás: 2001 IV. 17.
Ezt a verset Barny küldte nekünk, 2001.04.17-én, 20:36-kor