Aurelius:
Győztem! Mohácsnál!
Felágaskodott bennem az ember,
mint rabban a kék vágy,
dühösen rázta meg magát,
és táncolva odébb állt.

Letelepedett mellém a magány,
puha, karfás székbe ült,
Tiszaként borított iszapjával,
szőke vízében elmerült.

Elszállt felettem az Én,
nagyravágyás buta gőgje,
kihegyezte ceruzám hegyét,
bevésett a sorok szügyébe.

Rohanva tiport az emlék,
fekete teste maratont futott,
győztem Mohácsnál a német felett,
lelkem végre megnyugodott.

Vissza Aurelius versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Aurelius küldte nekünk, 2000.10.09-én, 18:32-kor