AtHiNa_:
A porcelánbaba

Porcelánszív,
mely folyton fáj,
álmokról szól
a porcelánszáj,

Kerámia szem,
mely könny nélkül sír,
hófehér kéz,
mely egy életről ír...

A porcelánbaba
titkai ezek,
fájdalmakat rejtenek
a porcelán szemek,

A porcelánszív
darabokra törött,
Minden emléket
a semmibe lökött...

Álmában
a porcelánarc,
mögött dúl
az ádázi harc,

A magány,
a porcelántest,
hűs bőrére
könnyeket fest...

A porcelán szív,
egy életet rejt,
a porcelán baba,
sosem felejt...!

Ezt a verset AtHiNa_ küldte nekünk, 2000.12.20-án, 18:58-kor