Aquanor:
Álmok partján

Áll az ember
Az álmok partján,
Kémleli a messzeségben
A jövő látomását

Bele a szélbe
Üvölti fájdalmát
Nincs jövő, nincs remény
Meghalt, porba hullt már.

Álmok partján,
Örvénylik a lét
Feneketlen vize
A remény és szenvedés.

E kettőség az élet,
- Reménykedünk,
Mert nincs más élet.
- Szenvedünk.

Élet, szenvedés, remény,
Ezek csupán szavak,
A ember elbukik a végén,
Porba hull az álma.

A halál végül elragad,
Eltűnik a fény, az élet.
Az élet a halál álma
A bús, csalfa reménye.

Váltja egyik a másikat,
Örök a körforgás,
Örök a fuvallat,
De a dal egyszer elhallgat.

Megáll minden egyszer,
Meg kell, hogy álljon,
A természet megszünte
Megszüli a Káoszt.

Ezt a verset Aquanor küldte nekünk, 2002.05.25-én, 17:24-kor