Aquanor:
A szívhez

Mindíg várjuk a csodát,
pedig csodák nincsenek!
Haldoklik a boldogság
Csakúgy mint az emberek.

Üressé vált álmok
Ez a képzelet,
Rég eltűnt romok
Üressé vált szívek.

Tisztelet a szép iránt
Veszni látszik már,
Elvesztettük az irányt
És a Szivárványt.

Múlt és jelen összefolyt
A jövő már csak hiú ábránd,
A gyűlölet lassan megfojt
Mindenhol csak hazugság!

Hinni néhány emberben
Könnyelműség és bolondság
Élni itt az életben
Sokszor fájó butaság.

Megrázó az igazság
Márha olykor meghallod.
Elveszett a szabadság
Mely régen reményt adott

Reményt már csak néhány szív ad
Ki kifakad, ha szenvedést lát.
De sajgó szívem majd megszakad
Mert feladta már a harcát.

Pedig sok ember van ám
Ki meghallja szavát!
Vágyni a halál után
Fájó meggondolatlanság!

Ezt a verset Aquanor küldte nekünk, 2001.04.18-án, 08:52-kor