?:
Kókuszdió

"Egy kókuszdióban éltem le egész életem.
Szűk, sötét burokban
Reggel volt a legrosszabb, mikor nyújtózkodni akartam.
Leginkább mégis az fájt,
Hogy képtelenség volt kapcsolatba lépni a külvilággal.
Ha valaki bele nem botlik a kókuszdióba,
és fel nem töri,
hát végképp arra ítéltetem, hogy életfogytiglan bennemaradjak,
és belepusztuljak.
Utálom ezt a kókuszdiót!
Néhány évvel halálom után megtalálták a kókuszdiót,
feltörték, s megpillantották benne összezsugorodott csontvázamat...
"kegyetlen baleset - mondták -, Ha egy kicsit előbb bukkanunk rá...
Talán még meg is menthetjük...
Lehet hogy mások is beleszorultak így egy kókuszdióba? - kiabálták,
s szétkalapáltak minden egyes kókuszdiót,
ami a kezük ügyébe esett...
Hiába. Ostobaság. Idő pocséklás!!!
Ember... egy kókuszdióban...
Hisz ennek a valószínűsége egy a millióhoz!
Igen ám. De ott van a sógorom.
Évtizedek óta él egy
mogyoróban.

Vissza ? versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Laurana küldte nekünk, 2000.05.01-én, 00:34-kor