Vörösmarty Mihály:
A szép virág

Mely vad az, mely zordon, aki
Szép virágot nem szeret?
Szép virág az én világom,
Az nyit bennem víg eret.
Ártatlanság tiszta színe,
Hófehér a levele
Szűz szerelemnek lakása
Rózsaszínű kebele,
És remény vidám sugara
Zöld tövének gyenge szára
Így virágzik Ő nekem,
Éltem, álmom, mindenem.

Egy kis méh szelíd alakban
Járja szüntelen körét,
Ott repes, zeng víg örömben,
Nála tartja lakhelyét.
Este fekszik kis tövéhez
S róla képzi álmait,
Reggel ébred, s harmatával
Tölti mézes ajkait.
Délben szellőt csal reája,
S hűs vizet visz gyenge szája,
A dübörgő vész előtt
Kis bokorba rejti őt.

Oh ne vessétek szememre,
Napjaimnak társai,
Mintha hallgató szívemnek
Nem volnának vágyai.
Egy van! ah de a virító
Tájra messze elrepült;
Visszahínám, nem jöhet már,
A virághoz édesült.
A kis méh ez én egy vágyom,
Szög leányka szép virágom:
Mely vad az, ki nem szeret
Szép virágban íly kegyet?

Vissza Vörösmarty Mihály versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Erzsó küldte nekünk, 2000.05.01-én, 16:28-kor