Vapcarov:
A hit

Nikola Vapcárov:

A HIT

Íme: lélegzem,
dolgozom,
élek,
Igen -
és költő vagyok
(olyan, amilyen).
Farkasszemet nézek
az élettel merően,
s viaskodom vele,
ahogy csak telik tőlem.

Az élettel én szemben állok
de azt ne hidd,
hogy utálom tarka útjait.
Eszemben sincs!
Goromba mancsa csattog képemen,
rogyadozom halálra váltan,
és szeretem,
és mégis szeretem!

Ha fölhúznak most egy fára
s megkérdenék:
„Kell-e hékás, egy óra még? "
Rávágnám rögtön:
„Emberek!
Oldjátok,
oldjátok,
gyorsabban oldjátok
azt a kötelet! "

Ezért, ezért… az életért
mindenre kész vagyok -
Próbagépen az égbe röpülnék
robbanó rakétába ülnék
és egymagamban
bolygókat hajszolnék a fényes
határtalanban.
Ott is az élet árama
csiklandana,
míg bámulnám a kék eget,
a fényeket.
S ott is boldoggá oldana
csiklandó, édes borzalma
a gondolatnak, hogy: vagyok
és leszek.

De a hitemből ellopnátok
csak egy szemernyit,
csak annyit, mint egy búzaszem,
ordítanék a fájdalomtól,
akár a párduc, mely sebében
bukdácsol - botlik véresen.

Mi haszna volna belőlem a földnek
azután?
Kirabolt árnyék…
köd, pára… szállnék,
lengnék sután.
Se4mmivé válnék.
Hitemre törtök?
Megölnétek
nagy hitemet szebb,
boldogabb napokban?
Abban, hogy holnap
ragyogóbb, bölcsebb
életek fénye lobban?

Milyen halálra szántatok?
Golyó?
A golyó semmire se jó.
Félre a fegyverrel, vakok!

Páncél van az én mellemen,
és ellenem
hiába törsz,

a robbanó golyó se győz
én ellenem,
én ellenem!

Vissza Vapcarov versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Gencsev Gábor küldte nekünk, 2002.09.20-án, 21:27-kor