Rainer Maria Rilke:
A szerelmes lány

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
Azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

... rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

/fordította: Nemes Nagy Ágnes/

Vissza Rainer Maria Rilke versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Zaire küldte nekünk, 2001.02.21-én, 15:15-kor