Pintér Lajos:
Annyira jeltelen

Mi is a vers?
Már nem is tudom -
pedig megannyi verset megírtam,
meg mertem írni, botor, én.

Festékszóróval, zöld, sárga és kék
spray-vel írd falra
neved.
Lapulj, rejtőzz. Ki párban jár,
a rendőr meg ne lásson.
Rejtőzz, a tűzfalon csak
lélegzetnyi rés légy.

Fogj festékszórót s írd falra neved.

Lapulj, rejtőzz, ki párban jár,
a rendőr meg ne lásson.
Rejtőzz, a beton-falon csak
lélegzetnyi rés légy -
ne ébreszd fel a rendőrt,
most álmodik a rendről.

Mit nem zavar meg költő.

S zsebes. Ki ügyes éjjeli bába:
aprócska pénzed világra rántja.

Se strici.
Se kurva, kinek az álma szűz.
Se mamácska, akit az őrület űz,
ki újszülöttje torkát általvágja.

Milyen reggelre ébredtünk? Milyen világra!
S mit ér, hogy nemet mondasz erre,
mit ér?
Alig többet a semminél.

Rövidnadrágos kisfiú
kenyerét majszolja, a karéj-holdat.
Élete filmjét pörgeti,
s azt kérdezi:
Milyen film is ez, papa?
Kisfiam,
ez az Európa-paródia.

Mi is a vers?
Már nem tudom -
pedig megannyi verset megírtam,
meg mertem írni, bátor, botor, én.

Talán elég lesz -
fogj festékszórót s írd
falra neved,
s írj egy-két szót: üzenj.
Próbálj meg jelet hagyni,
jelecskét.
Hisz életünk
annyira jeltelen.

Vissza Pintér Lajos versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Patee küldte nekünk, 2001.11.23-án, 09:50-kor