Petri György:
A fakír

Fölkúszni fürgén a kötélen,
aprófogással tűnni-szökni
a sűrű, tűrhetetlen zajból,
a csomósodó kásából, mely
körülöttem fröcsköl és fortyog.

Szökni, alákacsintva orvul,
magasba-dobott kötélen!

Kitárt karokkal hullani
az elenyésző égen átal,
és földet érni, végetérni
egy iszonyatos puffanással.

Vissza Petri György versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Patee küldte nekünk, 2001.04.28-án, 16:22-kor