Petőfi Sándor:
A magyar nemes

Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok !

Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek,
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok !

Jól készítsd, paraszt, az útat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok !

Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem írok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok !

Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok !

Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok !

Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmúlnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!

Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok !


mottó:
Nem akarok mást, mint becsületesen megmondani az
embereknek: "Nézzétek meg magatokat és lássátok,
milyen rossz és sivár az életetek"
/Csehov/

Vissza Petőfi Sándor versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Gyémántszív küldte nekünk, 2000.05.19-én, 21:27-kor