Lukátsi Vilma:
Adventi csend

Őbenne élünk, mozgunk és járunk,
mégis várjuk Őt évről évre,
hitetlen hittel, azért tud fájni
magányos létünk érverése.

Őbenne élünk, mozgunk és járunk,
s nem ismerjük fel: Ő kopog!
Adventi csendben, figyelő csendben
halkan, ahogy a sziv dobog...

Vissza Lukátsi Vilma versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Aphrodite küldte nekünk, 2001.05.05-én, 12:12-kor