Kosztolányi Dezső:
Azon az éjjel...

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkban gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt halovány.
Azon az éjjel
halt meg szegény ősz nagyapám.
Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.

Vissza Kosztolányi Dezső versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Badarka küldte nekünk, 2001.01.31-én, 13:25-kor