Kosztolányi Dezső:
AKARSZ-E JÁTSZANI?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
Akarsz-e mindig, mindig játszani,
Akarsz-e együtt a sötétbe menni,
Gyerekszívvel fontosnak látszani,
Nagykomolyan az asztalfőre ülni,
Borból-vízből mértékkel tölteni,
Gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
Sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
Havas telet és hosszú-hosszú őszt,
Lehet-e némán teát inni véled,
Rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
Hallgatni hosszan, néha-néha félni,
Hogy a körúton járkál a november,
Ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
Ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
Hosszú utazást, vonatot, hajót,
Karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
Játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
S akarsz, akarsz-e játszani halált?

Vissza Kosztolányi Dezső versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Eni26 küldte nekünk, 2000.04.28-án, 02:29-kor