Kántor Péter:
A zöldcipős

Nem, nem, őt többé már soha
a Zöldcipőst már nem lelem meg
már egy hete ezen merengek
már egy hete eltünt egy kapuban.
Vagy nem egy kapuban?
éjszaka volt, sötét
s hiába üldöztem az üres utcákon
hiába fésültem át a környéket
hiába várta ő is, hogy hátha, hátha
mert nem őrajta múlott, rajta nem!
De hát kin múlott, mégis, ki hibája?
az üres utcákon nem parázslott fel cigarettája
kacsintva nem bukkant fel, sem szemrehányón
csak másnap, s nem is ott
egy hegyes fülű, fekete kutya...
Hiába, a Zöldcipőst már soha.

Vissza Kántor Péter versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Geckpot küldte nekünk, 2001.11.26-án, 11:39-kor