Kahlil Gibran:
A próféta (részlet)

"És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk
a Barátságról.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz,
és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért
keresed fel őt.

Amikor barátod szól hozzád, saját
elmédben nem félsz az "igen"-től, s nem
fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod halgat, szíved akkor
sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat,
minden vágy, minden remény szavak
nélkül születik, közös és kimondhatatlan
örömmel.

Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a
távollétében világosabbá válhat, miként
a hegymászó is jobban látja a hegyet
a síkságról.

És ne légyen a barátságnak célja más,
mint a lélek elmélyülése.
Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik,
mint önnön rejtelmének
felfedésére, nem szeretet immár, hanem
kivetett háló, mejben csak a silány
akad fenn.

És ami benned a legjobb, légyen az a te
barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd
ismerje meg a dagályt is.
Mert mi a te barátod, ha csupán az
unalom óráján keresed fel őt?
Keresd fel őt az élet óráján is.
Mert segíthet ő a szükségben, de
ürességedet ki nem töltheti.
és a barátság édességében légyen
nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív
megtalálja hajnalát, és felfrissül."

Vissza Kahlil Gibran versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Tücsök küldte nekünk, 2000.07.30-án, 21:40-kor