József Attila:
Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele,
amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
és nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint új lakkcipő
és lábod biggyedt vonalára szabták,
de ruganyos, mint fürge gummi-labdák
és mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
és fáradt barna szóval arra kérlek:
ha eltiporsz is füvet, harmatost,

ha elkopott a lakktopánka egyszer
s ki megfoltozza, nem terem oly mester,
az utcasárba akkor se taposd.

Vissza József Attila versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Varangy küldte nekünk, 2000.07.02-án, 12:45-kor