József Attila:
Álomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...


Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Vissza József Attila versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset bagzos küldte nekünk, 2000.05.22-én, 21:25-kor