József Attila:
Aki szegény, az a legszegényebb

Ha az isten iródiák volna
s éjjel-nappal mindegyre csak írna,
úgy se győzné ő se följegyezni,
mennyit kell a szegénynek szenvedni.

Aki szegény, az a legszegényebb,
fázóságát odadja a télnek,
melegét meg odadja a nyárnak,
üres kedvét a puszta határnak.

Köznapokon ott van a dologba,
várt szombatját száz gond nyomorítja,
s ha vasárnap kedvét megfordítja,
akkor máris hétfő szomorítja.

Pedig benne laknak a galambok,
csillagtollú, éneklő galambok,
de így végül griffmadarak lesznek.
Hollónépen igaz törvényt tesznek.

Vissza József Attila versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Eni26 küldte nekünk, 2000.05.16-án, 01:35-kor