John Donne:
A Szerelem Uzsorája

Minden óráért, mit meghagysz nekem,
Ó, szerelem
Uzsorás istene, végy húszat el,
Ha félig ősz lesz már e barna fej;
Addig legyen testem az úr, legyek,
Ki jár, pihen, lányt ejt meg, bír s feled;
Tavaly megunt nőt öleljek, miként
Új szerzeményt.

Kapjak vetélytársnak írt levelet,
S reggel legyek
Éji légyottra kész; a szobalányt
Hozzam fel a hölgynek mentség gyanánt;
A kéjbe se szeressek bele még;
Vadvirágok, udvari csemegék
A városi portékák közt könnyedén
Csapongjak én.

Jó vásár ez; ha vénkoromban űz
Szerelmi tűz,
Ha győzni vágysz, s búm, szégyenem talán,
Mit hőn kívánsz, majd akkor csapj le rám.
Akkor tombolj, szabd meg a szerelem
Tárgyát, fokát, s hogy vajon mit terem;
Kímélj hát; nőt, ki majd vénen szeret,
Elszenvedek.

/fordította: Kálnoky László/

Vissza John Donne versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset annabelle küldte nekünk, 2001.11.24-én, 19:41-kor