Fenrir:
A bukott angyal

Feküdj haldokolva tűzágyadon
Állj meg vágyakozva fekete otthonod küszöbén
Fény halkuló suttogása
Hullik sápadt arcodra.
Megrészegülve gyűlöleted hatalmasságától
Felüvöltesz, de el kell hallgatnod.
Neked kell viselned
Az eszelős kacagás terhét.
Szemeid birodalmakra boruló
Árnyakról beszélnek.
Bőrödön az éj jele
És - ne tagadd -
Beszennyezte ajkadat is.
Arasd le tremését a sötétségnek,
Amit szívedbe vetettél.
Ismerd meg az elkallódott világ kínját
Ami eltakarja egyre növekvő bánatod.

/fordította: Patee/

Vissza Fenrir versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Patee küldte nekünk, 2001.02.21-én, 15:51-kor