Eketorpi:
Az árulás

Száguldunk át a tüzes testeken
Az én halovány holt lelkemen
Maradt számomra a nyomorú magány
Oh miért tetted velem ezt atyám?!

Hajdan virágzott körülöttem a rét
Most maradt számomra a puszta lét
Állok, zord vidéken, kietlen pusztán
Oh miért tetted velem ezt atyám?

Társaim rég előre mentek
S a távoli kiútban elvesztek
Merre menjek? Kiben bízzak?
Oh miért tetted velem atyám?

Vissza Eketorpi versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Eketorpi küldte nekünk, 2002.04.08-án, 21:09-kor