Charles Baudelaire:
A zene

A zene néha rám zúg, mint a tenger!
Az ég felé, hahó!
A ködbe, éjbe, míg a fergeteg ver,
száll egy sebes hajó;

mellem feszül, tüdőm, mint a vitorla,
nekidagad vadul,
előttem a hullámok szilaj orma,
s az éjszaka lehull;

érzem, hogy süllyedek, üvölt a víz;
s a romlás kéje vár,
a zivatar, az orkán szárnya visz,

bölcsőm az őrült tengerár. -
Máskor meg síma tükrén ringatom
álmatlan bánatom!

/fordította: Kosztolányi Dezső/

Vissza Charles Baudelaire versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Patee küldte nekünk, 2001.06.11-én, 11:00-kor