Baka István:
Altató

Hajad háljon gabonában,
szemed gátszakasztó árban,
ajkad kékrealvadt vérben,
hajad ágak zöld neszében.
Múlj át, végleg olthatatlan
magánnyal vert szenvedésem,
múlj át örök fehérségen,
szépre meszelt szegénységen.
Múlj át abba, amit érek,
tejjel táplált levelekbe,
tejtől terhes fellegekbe,
dombra kúszó gabonába,
völgybe áradt víz szagába,
minden fénybe, minden hangba,
ami nem hagyott magamra.
Amíg kéred, addig fájok,
addig kérlek, míg megbánod,
addig követnek az árnyak,
meg nem fojtok minden árnyat.
Hajad háljon gabonában,
ajkad annak illatában,
szemed háljon meg az égen,
hangod mindent oldó szélben.

Vissza Baka István versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Aphrodite küldte nekünk, 2001.07.10-én, 07:38-kor