Armand Sully-Prudhomme:
A törött váza

Hol a verbéna haldokol ma ,
a kristályváza megrepedt.
Egy legyező épp csak súrolta,
még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban
harapta az üvegfalat,
és láthatatlan és titokban
és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki
a senyvedő virág körött.
Mi történt itt, nem sejti senki.
Ne nyúljatok hozzá: törött.

Szívünkhöz is így ér a drága,
és megkarcolja hirtelen.
A szív tovább hasad, virága
elhull, az édes szerelem.

Az emberek azt vélik, épp még,
de benn szívünk sír és sajog,
mert érzi mély-mély repedését.
Törött: hozzá ne nyúljatok.

/fordította: Kosztolányi Dezső/

Vissza Armand Sully-Prudhomme versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Vanda küldte nekünk, 2002.03.12-én, 21:40-kor