Ákos:
Az utolsó szivesség

saját leélt hajnalaimba
az éjjel felől jövök
és könyveknek köszönöm
hogy tanítanak
nem olvasni de írni
boldogabb vadság nem létezik
mint meglátni a Napot
a hosszú ébrenlét végén
-lesz mégis élet-
és úgy aludni el
hogy sem közöny sem bánat
bennem
nem ver gyökeret
hogy mások kicsinysége
nem növeszt engem

a reklámszöveg-író tompa élcét
ha dalba írja is neve
kihullik kezemből elejtve
az igaz szó élcén látod
széttörik
neki bűn és erény
csak ócska képregény
kapzsi küszködése
csak zavart nevel mélyíti
az Idő ráncait

most szólok
mert
végül és újra
a dolgom az lett
hogy szavakból rakjam össze
ami eltört
ami megvolt
tavam felszínén ragyogjon a mennybolt
s ha végül
a harag ékszerét levéve
meghalni
dísztelen megyek
ez lesz az utolsó szívesség
amit a világnak megteszek

Vissza Ákos versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset lélek küldte nekünk, 2000.05.13-án, 20:19-kor