ZEWA ZSEPI:
A múlt felidézői

A piramisok múltat idézve néznek az égre
Talán egyszer a titok is felszökik a fényre.
Vajon kit temettek e nagy sírba,
Vajon kik búcsúztak el tőle sírva?
Nílus partján menetelve, lassan
Díszben felöltözve palástban,
Vitték a halandók az örökkévalóság,
Az új világ kapujához.
Beletörődtek, nincs tovább királyság
Eluralkodott a káosz.


A piramisok múltat idézve néznek az égre
Talán egyszer a titok is felszökik a fényre.
Az aranyifjú ki mindennel számolt,
Most árván, de büszkén a trónra pártolt.
Nem tudja mit kezdjen eme hatalommal,
Miként fog megbirkózni a nagy feladattal.
A megrogyott birodalom gyengéit figyelve,
A keleti szomszéd szemet vetett
Az oly dicső múltú és sérülékeny területre,
Ó, mi lesz itt, ha a kelet mindent eltemet?


A piramisok múltat idézve néznek az égre
Talán egyszer a titok is felszökik a fényre.
A fiatal király még mindig a volttal törődik,
Az ellenség beveti ellene legádázabb erőit.
Egyiptom nem bízik már, csak az imákban,
Elesik a bősz király otthonáért, hiában.
Újra gyászol a leigázott ország,
Már két uralkodót takar fátyol.
Új szarkofág, talán egy újabb világ,
S az igazság egyre feljebb, az ég felé gázol.

2001-10-03

Vissza ZEWA ZSEPI versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset ZEWA ZSEPI küldte nekünk, 2001.11.01-én, 19:28-kor