Yunie:
HÓPIHE

Sírva hajolok, le, a földig,
Szemembe hullanak a csillagok
Keresem hol is vagyok, ha vagyok

Fájnak a szerelmes gondolatok
Vonszolnak át a hegycsúcsokon
Húsom szaggatják az ormok

Akaratom rabja vagyok
Tudatos álmom szédít engem
Vagy csak nincs miben hinnem?

Kiábrándultan olvadnak el
Csipkézett hópihék az arcomon
Szépségüket vesztik ezen a hajnalon

Ha feljebb jutok, elolvadok
Istennő hív, nem jajgathatok
Egy kitépett szívet biztos odadobhatok

Nem ájulok, csak lépkedek
Élet járja át minden sejtemet
Vele kell lennem, ennyit megtehetek

Most épp itt vagyok, ha vagyok
Szemembe hullanak a csillagok
Sírva hajolok, le, a földig...

Vissza Yunie versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Yunie küldte nekünk, 2001.01.24-én, 00:32-kor