Yunie:
H. R. SZ.

Kinn sötét van még
bennem fény ragyog
Aludhatnék, de hagyom
ha a Múzsám ideoldalog
Nem gondolkodok:
Hideg, fáradt érzések
lépkednek rajtam
Magányba burkoltan
Jövőkutató szemmel
vizsgálom magam
Erőt keresek az
elsuhanó fákban
a jeges bokrokban
Pedig leginkább
Napfénynek kellene
Melegíteni az agyam
Távolság gyengítő
Ereje hat rám
Mint viharos szél
fújja el az imám
Ma megint nem Vele
Álmodom az álmom
Csak az én fejem
Pihen este a párnámon
Ma megint napok
telnek el Nélküle
Évek hullanak bele
Konok emlékezetembe
Pedig Ő a Világ Kezdete
óta bennem létezik
Minden reggel érzem
mikor a Tűzkorong emelkedik
Add nekem hatalmas
Hitedet, Istenem
Reményt, hogy mindig
Szerethessem, aki
néhanap velem vétkezik...


Vissza Yunie versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Yunie küldte nekünk, 2001.01.25-én, 09:45-kor