Varga Gergely:
Ady Endréről

Forgatag. Egy nagy kő.
Fehér szerető.
Hosszú levelű virágok,
egy mellszobor.

Egy kép. Fekete a padló.
Táblán írás: akarat.
Fehérben jár, de fekete.
Surran. Nesztelen.

Villanások, ismeretlen
emberek; nyikorgás.
Egy halott ember
lelke, szobra itt.

Megemlékezés,
ha jól esik kiabálj, suttogj!
Maradjon meg az emlék;
ne felejtsük el Ady Endrét.

2000. november 10. (Lábjegyzetek)

Vissza Varga Gergely versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Igen küldte nekünk, 2000.11.15-én, 21:09-kor