Tóth Szabolcs Árpád:
az est

az alkonyattól várok
megváltást,
a meredt utcáktól
csendet,
megpihen egy hideg
az ágakon,
fehér kutya fialt
magányban,
egyedül hal majd meg
izzó bőrrel,
sikító dermedt fák
pirkadatig.

Vissza Tóth Szabolcs Árpád versei Vissza a főoldalra

Ezt a verset Tóth Szabolcs Árpád küldte nekünk, 2001.05.23-án, 16:22-kor